Nagyon megalázták ,amikor a két hajléktalan belépett! Ám a jó szívű nő kitalált valamit…

Nagyon megalázták ,amikor a két hajléktalan belépett! Ám a jó szívű nő kitalált valamit…

Ekkor azonban váratlan dolog történt: kinyílt a kávézó ajtaja, és két szakadt, mondhatni büdös hajléktalan lépett be... Három gyerkőc édesanyja...

"Ekkor azonban váratlan dolog történt: kinyílt a kávézó ajtaja, és két szakadt, mondhatni büdös hajléktalan lépett be..."

"Három gyerkőc édesanyja vagyok, és mellettük végeztem el az egyetemet. Nagyon keményen dolgoztam és tanultam minden nap!! Az egyetemen a legutolsó vizsgánkhoz meg kellett csinálnunk egy gyakorlati feladatot, aminek a neve “Mosoly” volt. Ki kellett mennünk az utcára, és ott kiválasztanunk 3 járókelőt, akikre rá kellett mosolyognunk, majd ezután leírtuk, hogy miként reagáltak a kedvességünkre.

Nekem mindig is mosolygós volt az alapterméészetem, és nem okozott gondot a hangos köszönés sem, így azt gondoltam, hogy ez a feladat könnyen fog menni!

Másnap a férjemmel és a legkisebb gyermekünkkel elmentünk a közeli kis kávézóba, ahol néha reggelizni szoktunk. Én beálltam a sorba, hogy kikérjem hármunknak a menüt. Ekkor azonban váratlan dolog történt: kinyílt a kávézó ajtaja, és két szakadt hajléktalan lépett be! 

Az emberek mozgolódni kezdtek, többen kiálltak a sorból, és visszamentek az asztalukhoz. De én maradtam! Az egyik férfi bozontos hajával, fénylő mosolyával, csillogó, élettel teli kék szemével rám nézett, majd a pincérlányhoz fordult és azt mondta: “Kérnénk szépen két kávét.”

A társa láthatóan rossz bőrben volt, alig állt a lábán. A kék szemű férfi elővett némi aprót. Csak annyi pénzük volt, hogy egy-egy kávét vegyenek, és ennek fejében pár percig élvezhessék a kávézó melegét.

Odaszóltam a lánynak, hogy még két adag reggelit tegyen a tálcára, amit én fizetek! Ezután kerestünk a hajléktalanokkal együtt egy üres asztalt, ahová leültek, és könnyes szemmel mondtak nekem köszönetet! Én pedig azon kaptam magam, hogy boldogan mosolygok rájuk, hogy segíthettem! Ekkor vettem észre, hogy teljesítettem is a mosoly feladatot!!!

Visszamentem az asztalunkhoz, a férjem megfogta a kezem és azt mondta: “Ez az oka, amiért az Isten úgy rendezte az életünket, hogy útjaink keresztezzék egymást. Te mindig reményt és erőt adsz nekem.”

Aznap megírtam a beszámolómat az egyetemre...El sem tudom mondani, mennyire jó érzés volt visszagondolni ezeknek az embereknek a hálás tekintetére!! Miközben leírtam, ami történt, bevallom, hogy könny szökött a szemembe!  végül azzal a tudattal álltam fel, hogy mindez ismét bebizonyította, amit mindig is így gondoltam: az emberi ELFOGADÁS az egyik legfontosabb dolog az életünkben!"

Forrás: tudnodkell.info

► KÉRJÜK OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK! HOZZÁSZÓLNI LENTEBB TUDSZ!

SZÓLJ HOZZÁ


Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Ne felejts el Kedvelni minket!