Macskát simogatók, vigyázat! Jó, ha tudod, hogy veszélyes kórokozót terjeszthetnek a macskák!

Macskát simogatók, vigyázat! Jó, ha tudod, hogy veszélyes kórokozót terjeszthetnek a macskák!

0

Az oociszták a macska szőrére tapadhatnak, és az állat simogatása az ember súlyos fertőzését okozhatja. Részletek a cikkben!   Ki hitte volna egy...

Az oociszták a macska szőrére tapadhatnak, és az állat simogatása az ember súlyos fertőzését okozhatja. Részletek a cikkben!

Ki hitte volna egy kis jelentéktelen, rövid farkú, patkány nagyságú, Észak-Afrikában honos rágcsálóról, a gondiról, hogy egy nagyon sok embert megfertőző parazitás bántalom, a toxoplazmózis kórokozójának a névadója lesz? E kórokozót, egy egysejtű élősködőt, két francia kutató: Nicolie és Monceaux mutatta ki első alkalommal 1908-ban egy tunéziai gondiból, s ezért a Toxoplasma gondii tudományos nevet adta neki. Azóta ezt a kórokozót szinte az egész világon, több mint 400 állatfaj egyedeiben megtalálták. Gyakori előfordulása miatt a kutatók körében kezdetben az volt a vélemény, hogy tulajdonképpen ártalmatlan élőlény, s csak később, amikor különféle betegségek kapcsán előfordult, derült ki, hogy korántsem az. Ma már tudjuk, hogy a Toxoplasma gondii nemcsak az embert fertőzi meg, hanem a legtöbb meleg vérű állatot, sőt a változó testhőmérsékletű állatok körébe tartozó gyíkokat, kígyókat, halakat is.

Sokáig életképes, ahol a Toxoplasma gondii előfordul, az emberek nagy része megfertőződik vele! Például Angliában a lakosság 30-40 százaléka, és mint kiugró példát említjük: Guatemalában a 94 százaléka fertőzött, illetőleg korábban toxoplazmás fertőzésen esett át. Csaknem ugyanilyen arányban találták fertőzöttnek ezekben az országokban a háziállatokat is.

 

A Toxoplasma gondii hazánkban is előfordul; az állatok és az ember fertőződése egyaránt gyakori. A Toxoplasma gondii fertőzést okozó alakja kifli formájú, 5-6 mikron hosszúságú. Ha a szervezetbe jut arról, hogy valószínűleg miként, még lesz szó -, befurakszik a különféle szervek sejtjeibe, s bennük elszaporodik. Amikor a számuk megsokszorozódik, a kórokozók elhagyják a sejteket, új sejteket fertőznek meg, s azokban osztódnak tovább. A szervezetben a vérárammal és a nyirokkal vándorolnak, terjednek szét, de át tudnak hatolni – mint azt emberi megbetegedésekből is állatkísérletekből tudjuk – a méhlepényen és a hashártyán is. A leggyakrabban az agyban, a szívben, a májban és a vázizmokban telepednek meg, ahol jelenlétükről apró gyulladásos gócok árulkodnak. Az utóbbi években felismerték, hogy a toxoplazmának nemcsak ilyen megjelenési formája. van. A macskában és a macskafélékben más módon fejlődik. Először több ízben ivartalanul szaporodik a vékonybél nyálkahártyájában, majd a keletkező hím és női egyedek egyesülésével alakulnak ki. Ezek azután a macska ürülékével a szabadba jutnak, ahol egy-két nap alatt – érési folyamaton átmenve fertőzőképessé válnak.

A szabadba jutó oociszták két évig is megőrzik életképességüket. Ezt a macskaféléknek az az ismert szokása is elősegíti, hogy ürüléküket a földbe temetik, s így a benne levő oociszták nincsenek kitéve a napfény és a hőmérsékletingadozások károsító hatásának. Mint a legtöbb vírussal, baktériummal és parazitával szemben, a toxoplazmák ellen is védekezik a szervezet: :ellenanyagokat termel, sőt egy idő után védetté válik e kórokozókkal szemben. A védett szervezetben a toxoplazmák nem tudnak az említett módon szaporodni. Mindenek előtt nem tudnak a sejtekben megtelepedni, amit az mutat, hogy a sejtek közötti térben saját fallal bíró mikroszkopikus méretű kis hólyagok,  ciszták alakulnak ki. A kórokozók ezekben szaporodnak,  de lassú ütemben. Előbb-utóbb azonban az egytized milliméter átmérőt is elérő cisztában több ezer kórokozó szaporodik el, amelyek nem tudnak szétvándorolni a szervezetben.

A ciszták hosszú életűek, a föltevések ések szerint a fertőzött állat vagy az ember életének végéig megmaradnak, s ezért alkalmasak arra, hogy más emberbe vagy állatba jutva friss fertőzést okozzanak.

HOGYAN FERTŐZ?

TÜNETEI

A toxoplazmózis tünetei változatosak, akárcsak a betegség lefolyása. Szerencsére ez a betegség az esetek nagy többségében nem halálos kimenetelű; haláleset csak elvétve, idős korú, rendkívül legyengült betegek és kisgyermekek körében fordul elő. A toxoplazmózis a felnőttekben lázzal járhat. A nyirokcsomók – elsősorban a nyak mélyében és az ágyék táján levők megduzzadnak. A heveny lázas szakaszt sokszor elhúzódó gyógyulás követi, amely olykor több évig is tarthat, miközben a beteg nem érzi magát betegnek.

A betegségre leginkább a tartósan rossz közérzet utal, s egy-egy megduzzadt nyirokcsomó

Ezek azonban csak ritkán fájnak, és gennyesedésre sem hajlamosak. Idősebb emberekben a kórokozók leggyakoribb megtelepedési helyei a szív, a tüdő, a máj, a vázizmok betegednek meg; kezdetben a betegség inkább gyulladásos természetű, később azonban maradandó szöveti elváltozások is támadhatnak.

Gyakori a szem fertőződése is. Ha a kórokozók még a méhen belül az egész szemet megtámadják, a gyermek a rendesnél kisebb szemgolyóval születik meg. Máskor enyhébb ideghártya- vagy szaruhártya elváltozás következik be. A fertőzés veszélyesebb, ha a kórokozók az agyban kezdenek szaporodni, mert agyhártyagyulladást, gócos agyvelőgyulladást, újszülöttéken vízfejűséget okozhatnak. Mivel az agyvelő a toxoplazmás fertőzés nyomán kisebb-nagyobb mértékben károsodik, a fertőzés szövődményeként kényszermozgások is kialakulhatnak.

A TOXOPLAZMA MINT EMLÍTETTÜK ÁTHATOL A MÉHLEPÉNYEN,

így ha terhes anya fertőződik meg, a kórokozók a magzat szervezetébe is bejutnak. A terhes anyák általában nem látszanak betegnek, legfeljebb nagyon fáradékonyak – ez azonban nem feltűnő, mert a terhesség maga is fáradékonysággal jár -, illetőleg bizonytalan jellegű izomfájásokról panaszkodnak. Sok esetben a magzat is egészséges marad. Azt mondjuk: ilyenkor a fertőzés „néma” kimenetelű volt. Előfordul, hogy a magzat mája és lépe megnagyobbodik, a nyirokcsomói megduzzadnak, különféle szervi betegségei támadnak, s nagy ritkán a magzat a méhen belül elhal vagy idő előtt jön a világra.

MEG KELL ELŐZNI!

A toxoplazmózisos fertőzés kimutatása laboratóriumi vizsgálattal történik. Magát a kórokozót ritkán lehet megtalálni, ezért valamely bántalom toxoplazmás eredetére többnyire közvetett úton következtetnek. Megnézik: van-e a beteg vérében e kórokozó ellen képződött ellenanyag. Bőrpróbát is végeznek. Ennek az a lényege, hogy ha a kórokozókból készített kivonatot a bőrbe karcolják, arra a nem fertőzött szervezet nem válaszol, ellenben a megfertőzött szervezetben képződött ellenanyagok a felsértett bőrben gyorsan múló gyulladást keltenek.

Lehetőség van állatoltásra is. A beteg szervből készített kivonatot egészséges egerekbe fecskendezik, s a bennük kifejlődő betegségi tünetekből következtetnek a kórokozók jelenlétére. A toxoplazmózis leküzdésére vannak gyógyszereink, ezek azonban nem mindig hatásosak. De gyógyszeres kezelés esetén is a betegség gyógyulási szakasza nagyon elhúzódhat, és nincs kizárva az sem, hogy a szervek károsodása miatt szövődmények támadnak. Mivel a kórokozóval szemben – mint említettük ellenanyagok képződnek a szervezetben, és a védett szervezetben a kórokozók betegséget nem keltenek, járható útnak látszik a toxoplazma elleni immunizálás. A toxoplazmózis elleni küzdelemben ezért nagy szerepe van a megelőzésnek.

Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a gyermekek és a felnőttek ne csókolgassák a háziállatokat, s ha megsimogatják őket, mossanak kezet. Így elkerülhető, hogy a toxoplazmák a szájba jussanak. Különösen a terhes anyáknak kell vigyázniuk magukra. Lehetőleg tartózkodjanak a nyers hús fogyasztásától, és különös gonddal készítsék a nyers húsból készült ételeket.

Ha hasznosnak találtad, ne felejtsd el megosztani!

 

Forrás: tudnodkell.info

► KÉRJÜK OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK! HOZZÁSZÓLNI LENTEBB TUDSZ!

SZÓLJ HOZZÁ


Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Ne felejts el Kedvelni minket!