Amikor anno beléptem a klinikára, egy orvosnő végigvezetett a patológiás újszülött osztályon

Amikor anno beléptem a klinikára, egy orvosnő végigvezetett a patológiás újszülött osztályon

0

Amikor anno beléptem a klinikára, egy orvosnő végigvezetett a patológiás újszülött osztályon, és azt kérdezte: Tudja maga, mi baja ennek a sok...

Amikor anno beléptem a klinikára, egy orvosnő végigvezetett a patológiás újszülött osztályon, és azt kérdezte: Tudja maga, mi baja ennek a sok csecsemőnek? A legtöbbnek egyszerűen cirókahiánya van. Abba ugyanis belebetegszik egy gyerek.


De egy felnőtt is, tesszem hozzá sok év múltán én. Több évtizedes praxisom alatt nyolcvan százalékban olyan gyerekekkel találkoztam, akiknek az egyetlen bajuk az volt, hogy nem szerették őket, de azt hazudták, hogy szeretik. Mert ugye ‘egy anya mindig szereti a gyerekét’. Tényleg? ‘Egy anya mindig a legjobbat akarja a gyerekének’. Valóban? Ezek konvenciók. Rengeteg szülő nem szereti a gyerekét, csak elviseli, hogy van. A társadalmi nyomásra viszont azt kell mondaniuk, hogy szeretik, a gyerek pedig megérzi ezt a hamisságot, és belebetegszik. De nagyon sok házasság is azon megy tönkre, hogy igazi gyengédség és intimitás helyett csak hosszú dumák, monológok, végszavak vannak. Mindenki tudja, hogy a másik mit fog mondani, és közben egészen mást éreznek.

Popper Péter – Lélekrágcsálók (könyvajánló)

 

► KÉRJÜK OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK! HOZZÁSZÓLNI LENTEBB TUDSZ!

SZÓLJ HOZZÁ


Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!