20 illusztráció a kendőzetlen igazságról, hogy milyen agy mosott világban élünk

20 illusztráció a kendőzetlen igazságról, hogy milyen agy mosott világban élünk

0

Amikor már nincs olyan, hogy magánszféra a telefon hozzánk nőtt, de olyan szinten, hogy zombik lettünk tőle. Mit és mikor eszünk posztolunk... Ja...

Amikor már nincs olyan, hogy magánszféra a telefon hozzánk nőtt, de olyan szinten, hogy zombik lettünk tőle. Mit és mikor eszünk posztolunk... Ja családi ebéd nagyinál, hát nem gond kiposztoljuk az aranysárga levest is és ebéd közben megtárgyaljuk a haverokkal milyen fini a leves de nem érünk rá valójában ízlelni, mert a posztokkal vagyunk elfoglalva és a nagyi csak fogja a fejét és nem érti mi ez. Amikor egy házassági évfordulót nem a párunk szemébe nézve köszönünk meg, hanem kiposztoljuk az ajándékokkal és azzal együtt, hogy szeretlek Drágám... Na hát akkor nem a Drágánkat szeretjük, hanem várjuk, hogy más megpukkadjon, hogy szeretnek....

Aztán nehogy egymást segítsük legyen az egyén a döntő: az én..., az ego... és ezt tanulják a gyerekeink is...

Majd selfiezzünk ki egy cuki fotót magunkról lehetőleg oldalról csak soványabbnak látszódjak címszóval egy kiló vakolattal had tömjénezzék az egomat a like számokkal

Az idő pénz... Ja, hogy Te ezt tényleg nem tanultad még meg? Pedig örökké rohansz és teljesítesz és harcolsz mindennel: az idővel, magaddal, a többi emberrel... Hajsza lett minden és mindenki körülöttünk...

Aztán lazítani is kell néha, szóval akár naponta munka után vedeljünk egy jó pár sört... Ja, hogy ez megárt az alakunknak és nem azt látjuk a tükörben, amit kéne? Nem baj! Agymosás indul és már eleve másnak látom magam, mint akivé magam tettem és ez nekem jó, mert mondjuk 98 like van a sörhasamat eltakaró profilképemen

A legjobb pillanatokat már nem éljük át. Csak érezzük, hogy ez az a pillanat és mit teszünk? Persze selfiezünk... Kit? - hát magunkat... Had tornyosuljon fölénk teljesen a saját egónk.

Húzzunk le még pár bőrt a nőkről, akik legyenek kívánatosak meg szép barnák, meg persze soványak, de menjenek dolgozni és neveljék a gyerekeket is és még legyen rend is otthon, finom meleg étel és legyenek az ágyban vadmacskák... Igen ezt sugallja ma minden... a média, a reklámok... Szóval megkaptátok! Nesze neked emancipáció...

A Föld veszélyben szenny mindenütt földön, égen és a levegőben... Mit csinálunk? Szebbnek állítjuk be! Megmosolyogjuk a szart és azt hisszük attól minden rendben... és ezt tényleg el is hisszük..., mert a homokba dugott fej a legjobb nem?

Meg kellene állni egy pillanatra ebben a szépen ránk hatalmasodott virtuális világban... Mert még igenis szép, amikor tényleg csivitel egy madár! Igenis szerethető az élet! Csak mi már egyre jobban távolodunk az igazi szépségektől.. Az apró örömöktől...

A szürreális valóság, ami egykor voltam és amivé tettem magam... Lehet ráfogni mindenki másra, de ezt a testet Te tetted tönkre: alulértékeléssel első sorban meg azzal, hogy hallgattál másokra és nem a belső hangot követted, de a jó hír az, hogy helyrehozható lenne...

Házasodjunk már gyerekek! Hát sürget az idő... lakás, kocsi, de mindjárt legyen inkább kettő: egy Apunak, egy Anyunak, de ha van egy nagy családi még ezek mellé az sem baj, szennyezzük még jobban a környezetet... Ja, hogy ketyeg az idő? Akkor pörögjünk be fiatalok, mert öt élet is kevés lenne ahhoz, amit el szeretnénk érni és persze mindenképpen plakátoljuk ki, hogy mi is mobilházasságot kötöttünk.. Hogy kivel? Hát a párunkkal nem az biztos... Igen ott a válasz, amit meg sem akarsz hallani... Magaddal igen! Az egóddal!

Az a szomorú hírem van, hogy horogra akadtál! Kipecáztad magad! Miért is? Mert nem bírod ezt a rohanást és kell egy kicsit lazítani! Csak sajnos szembe kell nézni azzal, hogyha már minden nap lazítasz egy pohár borral a vacsinál, akkor lesz abból kettő is meg három is és lassan már nem tudsz aludni nélküle és máris beindult a gépezet...

Ja, hogy érzelmi vámpírok lettünk és fogva tartjuk a másikat. Nem gond a másik úgyis részt vesz a játékban még ha leszúrod akkor is ölel... Miért? Mert ennyire becsüli önmagát...

Talán meg kellene élni a pillanatot, talán játszani kellene a gyerekünkkel ahelyett, hogyha a játszóra mentünk akkor azt érezzük végre egy kis "szabadidő", hogy elmerüljünk a virtuális világban a gyerek meg ellesz magában is hát megvettem neki a legdrágább edző cuccot és úristen az a foci labda is horror árba volt, hát engedtessék már meg nekem, hogy közben beletemetkezzek a virtuális világba, amit valóságnak hiszek. A gyerek meg közben felnő és majd szépen az orrunk alá dörgöli, hogy nem volt gyerekkora, mert nem foglalkoztunk vele. Na és ne adj isten még igaza is lesz...

Teremtsünk pénzt. A titok módszere... Nincs vele baj, mert persze nincs, de miért szól minden a pénzről? Teremts inkább bőséget magadban: szeresd magad, szeresd az életet és legyél pozitív rezgésen és jönni fog az a bőség is. Nem kell ahhoz felrajzolni a plafonra a kívánt összeget. Azt kell kívánni, hogy bőségben éljünk és ha megszeretted magad úgy igazán és ha szembesültél azzal, aki Te valójában vagy képes leszel teremteni mindent, amire csak vágysz...

Csak úgy fossuk a pénzt kérem szépen..., de leginkább a vágyat hozzá, hogy megszerezzünk mindent, amire nincs is szükségünk.. Igen jól látjátok, amire nincs is szükségünk, mert ez van a tesómnak kell nekem, az meg van a haveromnak az azért kell nekem. Hogy valójában kell e nekem? Hát ha nagyon magunkba nézünk a válasz leginkább a nem lenne... De maradjunk azért az ovis hajtépős módszernél így az életünk felén túl is, hogy az nekem is kell bibi, mert a Jucusnak is van hehe....

Szeretnél egy jó nőt Öcsém? Hát a jó hírem az, hogy kapható! Mennyi pénzért? Teszed fel a helyes kérdést... A válasz amennyid csak van és azon felül..., mert ha kirakat babát akarsz, hogy jól mutasson a képeken akkor uram bocsá fizesd már meg az árát is! Mert hogy van ára is. Ja, hogy majd rabláncon érzi magát, mert egy idő után mindegy mit veszel neki, de mivel megvetted és árucikk címszóval kezeled... akkor ne is várj mást, mint, hogy árucikk legyen. Megveszem az autót neki és ő megfizeti az árát a saját eszközeivel, ahogy tudja... Hogy megunja majd és te meg beleroskadsz a sok melóba, hogy megtartsd ő meg rabláncon érzi magát és ha szerencsétek van valamelyikőtök öntudatra ébred is kiszáll a kalitkából... ha szerencsétek van!

Pinokkió Fiam hazudik minden, ja hogy a tévé is, na hát persze és te elhiszed? Meg még jól meg is nézed? Akkor meg jól meg is érdemelted, ha elsüllyedsz a hazugságok hálójában!

Na ember még a fákat is kivágod? Legyen a helyén esetleg egy pláza? Mert, hogy éljen a turizmus címszóval? Na te meg még jól le is fényképezed a megmaradt állatokat, akiknek mostmár menniük kell tovább, mert itt nem lakhatnak tovább, pedig az otthonuk volt... Körülbelül olyan, mintha a bank elvinné a házad, de nem gond majd ők tovább mennek, hát csak állatok nem? Majd találnak másik otthont, másik erdőt, másik fákat, amit majd jól lefényképezhetsz egy poszt erejéig! Na, de mi van akkor, ha már annyi pláza lesz a pénz és csillogás meg a bulik nevében, hogyha majd nem tudnak hova menni....

... és csak rohanunk, hogy megfeleljünk és hogyha megfeleltünk legyenek új elvárások, új határidők, új küzdés és új élet??? Tényleg ez egy új élet? Vajon nem a régit éled továbbra is csak úgy, hogy egyre több felesleges terhet pakolsz magadra, hogy majd végül összeroskadj és talán öntudatra ébredj, hogy még mindig inkább jobb lett volna a nagyi által készített ebédet és őt is megtisztelni azzal, hogy nem selfiezel közben? Hogy talán jobb lenne néha megállni és megélni a pillanatot? Jó reggelt ébredj már fel! A rohanás közben elveszíted önmagadat!

Egy csendes estén hazaérvén felkapcsoltam a lámpát és leültem a fotelba és olvastam... Furcsa mondat igaz... Mi nem stimmel kb. semmi a csend sem, a nyugodt leülés és az olvasás sem... Te mégis írsz egy jó vastag kötetet közben az életed művét... Minden vágyad álmod benne van, ez egy jó vaskos könyv, de ezek már nem titkos vágyálmok. De nem ám! Mindenki tudja, mert nincs magánszférád, ha nem tudsz valamit megnézed a keresőben és atomra okos leszel, ha úgy érzed kell egy virtuális ölelés akkor kiírod milyen magányos vagy és máris ölelve simogatják az egódat, hogy nekem is ez a bajom vagy még rá is srófolnak, hogy nekem több van és akkor megnyugszol... Lapozhatnál már egyet! Jó ücsörögni a meleg fosban ezt mind tudjuk, de vajon megpróbálnál - e leülni egy csendes estén egy fotelban és vajon tudnál - e még igazi könyvszagú könyvet olvasni elmerülve a lélek csendjében? A válasz ott van benned! Keresd meg!

Forrás: mindenegybenblog.hu © Minden jog fenntartva.

► KÉRJÜK OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK! HOZZÁSZÓLNI LENTEBB TUDSZ!

SZÓLJ HOZZÁ


Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!